Az új....

Konténer. Ennyi. Már egyszer örvendeztem és ujjongtam, hogy lett kukánk, akkor még az ígérettel, hogy egyszer csak lesz szemétszállításunk is. Ma délután erre a nagy fényes dologra lettem figyelmes amikor az utcánkon (na ez milyen egy nagyképű szöveg :-) ) autóztam. A konténer. Az igaz hogy halvány sejtésem sincs hogy mikor, és milyen gyakran ürítik, na de ne legyünk kicsinyesek, hiszen ez fény(lik) az alagút (utca) végén. Holnap reggel fel is avatom, pont van egy zacsi kidobnivaló szemetem. De ha esetleg nem lenne, állítom hogy összekaparnék valahonnan. Most hirtelen persze semmi nem jutna eszembe, de mint észrevettétek agyalásban jó vagyok. Magamnál csak egy jobb agyalót ismerek, ő a kombinálás/szervezés mestere, hihetetlen hogy hogy jár az agya, le a kalappal. Én csak néha kapkodom a fejem. A tanyájuk felújításánál kivételes kreativitás és ötletroham eredményét lehet megfigyelni, és ő volt az aki a fürdő ablak helyett egy kertre nyíló ajtót vizionált nekünk, köszönjük innen is Artúr! Nagyon imádjuk (az ajtót is meg őt is :-)), bár gondolom ezt már hallotta elégszer :-). 

Ebből a családból a legjobb barátnőm (ugyanis Artúr a hites párja) is kimagasló teljesítményt nyújt sok mindenben, amit persze a jóváhagyása nélkül nem részletezek (bár nem vagyok felhatalmazva hogy beleszőjem őket a történetbe, meg kell hogy tegyem, mert sok száz szál köti őket hozzánk és a projektünkhöz is), de innen is üzenem hogy büszkék vagyunk rá nagyon! Jut eszembe tőlük kaptunk "kölcsön" a múlt hétvégén még egy "új" dolgot, a tanya legújabb birtokfelügyelőjét, akiről mellékelek is egy képet. Innentől kezdve reszkessen minden rossz szándékú betolakodó: :-)

Kerítés

Kerítés kell. Igen igen, akinek háza van és kis kertje az előbb utóbb szembesül ezzel a kérdéssel. A problémát több oldalról is körbejárhatjuk. Kinek kinek vérmérséklete, személyisége, türelme, családi állapota és nem utolsósorban pénztárcája függvényében .:-) Nálunk alapvetően volt kerítés. Jó, jó, igazából az a tyúkkerítés féle. És kissé le volt eresztve. Abban a kezdetekkor egyetértettünk hogy ezt fel kell turbózni. Szóval eljött a tervezgetés pillanata. Nem tudom eddig feltűnt e, de mi tervezgetős típusok vagyunk, egy témával kapcsolatban kb ezer tervünk van, és amikor végre eldöntjük melyik legyen a befutó, akkor másnap reggel nagyon valószínű hogy eszünkbe jut egy sokkal jobb. Ennél a projektnél 15-20 verzió fogott a fejünkben. Hogy nálunk mik voltak a fontos kritériumok? Először is, legyen természetes,  ne legyen bonyolult, ugyanis saját magunk szerettük volna elkészíteni, a költség is számít természetesen, ja és ha lehet ne férjen ki  a réseken a kutya. Ez az elején még elég nagy probléma volt, de most hogy már 45 kg felé jár Ziza, ezen nem kell aggódnunk :-) Aki már tervezett ilyesmit,  az tudja, hogy nem elég hogy frankón kitalálja miből legyen a kerítés, milyen magas legyen, milyen közökkel építsük, még hátravan az egyik sarkalatos kérdés, hogy a kapu hogyan illeszkedik ebbe a képbe. Illetve a kerítéshez :-). Mi végül tölgy oszlopok és  szélezetlen deszka mellett döntöttünk, amelyhez a kapu téglaoszlopokkal kapcsolódik. Miután megvolt a nem éppen cizellált terv (mert ötleteink azok vannak, de az tervezés aprólékosságán folyamatosan csiszolunk), jöhetett a megvalósítás. Az oszlopok és deszkák beszerzése. Volt idő amikor azt gondoltam hogy egy építés legnehezebb dolga  beszerzés. Ezt az álláspontot már régen nem vallom. 

Az anyag ugyan megvolt, de az új kerítéstől még sok minden választott el minket. Mit az új kerítéstől, a régitől is. Egy tonna embermagas gaz, és egy elég nagy adag kőtörmelék. Szerencsére a férjem szereti  a kihívásokat (ezért is nősült meg ;-D ), egy napi munka után eljutott a csirkeizés drótkerítéshez. Az oszlopok helyének kiásása onnan ment könnyebben hogy a szomszéd Misi bácsi áthozta a Szerszámot. Biztos van valami hiperszuper szakmai neve, de én igazából hengeres lyukfúrónak hívom, egy  fém kütyü aminek hosszú nyele van az alján egy hengerrel ami egy kúpban végződik. Mégiscsak egyszerűbb üreget fúrni vele, mint ásni. Az oszlopokat olajjal kezeltük, (mártogatós módszerrel:-) ami azt jelenti hogy egy arra megfelelő hengert töltöttünk meg az olajjal és ebbe kellett mártogatni az oszlopokat olyan magasság amennyit a földbe akartunk rakni. Hozzáteszem én tuti ecsettel álltam volna neki, talán még mindig épülne a kerítés...) hogy a földbe ne vegyenek fel vizet és ne rohadjanak ki egy év múlva.

A történetek ott folytatódnak ilyenkor hogy a többi gyerekjáték volt, de ezzel lenne aki nem értene egyet, főleg hogy én az építés folyamán csak a festésben vettem részt. :-) A lényeg hogy a deszkákat a megfelelő távolságban (hogy ne férjen ki a kutya ugyebár) rögzíteni kellett. Jöhet az oszlopok méretre vágása és aztán a festééééééééés. Hát nem pofonegyszerű? (Csak csendben jegyzem meg hogy a kerítés lécek között a  barátaink német juhász kutyája simán kifér...)

Újratöltve

Lemaradtam. Mentségem nincs, de hogy újra visszakerüljek nálatok a pikszisbe (ezt a szót vajon így kell írni?) közzéteszek néhány előtte - utána fotót a házról. Az apropó az hogy megint lendületbe jöjjek, na meg az hogy találtam egy-két olyan fotót, ami  a legelején készült amikor még csak kívülről néztük a házat megvétel előtt. Miután szerencsésen felfedeztem ezeket a profinak távolról sem nevezhető  képeket, megpróbáltam rekonstruálni a helyet ahonnan csináltam (mint látjátok, több-kevesebb sikerrel. Szinte már el is felejtettem hogy kezdődött. De így. :-) A szemfülesek felfedezhetik a magaságyást is (amiről már sokat írtam, de még nem eleget) és a kerítést is amelynek egy hihetetlen érdekfeszítő külön bejegyzést szentelek majd. :-) A másik tanulságos történet a kúthoz kapcsolódik, amit a régebbi képeken a házhoz elég közel lehet felfedezni, aztán távolabb, aztán meg... na erről is írok majd. A következő részek tartalmából :-). Ígérem gyakrabban jönnek a következő részek. De tényleg. Jut eszembe a képekkel kicsit csaltam. Nem kell hozzá alaposabb szemrevételezés hogy lássuk, a régi téli az új nyári. Csak hogy erősebb legyen a kontraszt. Csak semmi manipuláció :-).