Burkolatmizéria

A burkolat egy érdekes eset volt. Gyorsan megpróbáltam utánanézni neten a meleg és hidegburkolatok definícióinak, én ugyanis csak azt tudom hogy a fa burkolat meleg, a csempe, padlólap pedig hideg. Aki megvilágítja nekem mitől hideg a hideg és melege a meleg az kaphat az első adag házitojásból :-)

A lényeg hogy  a terv az volt, hogy a hálóban és fürdő felé vezető folyosón fapadló legyen (hajópadló) a többi helyiség pedig ugyanazzal a járólappal legyen beborítva. Ennek egyik első lépése az volt hogy ismerős segítségét kérve találtunk egy burkolót, akire az ajánlások után teljes lelki nyugalommal mertük rábízni a házkulcsot, és az instrukciókkal ellátva (íme a padlóburkolat, szeretnénk ezeket a helyiségeket teljesen leburkolni, szegéllyel a falon) magára hagyni. A padlólapok lefektetése megtörtént, a kiszámlázás is, amely anyagköltséget (ragasztó, aljzatkiegyenlítő- a lapot és a fúgaanyagot mi vettük)  és munkadíjat (aljzatkiegyenlítés, szintezés, burkolat felhelyezése) tartalmazott. Aztán ideutaztunk és szemrevételeztük.

 

Fürdőszoba tökéletes, mintha egy katalógusból néznénk. Kis belépő tökéletes. A nappali-konyha egységből a konyhánál is eláll a szavunk, és aztán elérkezünk a nappali részhez.

A burkolat olyannyira lejt az egyik sarok felé, hogy egy szoba közepére lehelyezett tekegolyó simán ellökné az összes bábut mindenféle kezdő lökés nélkül. Na jó egy kicsit most lehet túloztam, de min 5 cm van benne. Megrökönyödve állunk. És a szintezés? Na de ne legyünk szigorúak, végül is ez is egy szint :-) A helyzet tisztázására tett kísérleteinknél az indoklás az "én nem vettem észre hogy nincs vízszintben" kevéssé meggyőző, de meg tudunk állapodni egy felbontás-újralerakás megoldásban. Most már csak kicsit lejt. Mondjuk a küszöb egyik fele belesimul a padlószintbe a másik meg 1,5 cm-re kiemelkedik. Másfél centi nem pálya. Majd emeljük a lábunkat meg a porszívót. Megvan kész. Végre megtanultuk felügyelet nélkül munkásembert nem hagyunk itt. Kicsit későn de nemhiába tartja a mondás hogy az első házat az ellenségeidnek, a másodikat a barátaidnak építsd, és ezután próbálkozz a sajátoddal. :-D. A csempézést a fürdőbe az én ezermester férjem követte el. Egyik kedvenc barátném most bizonyára felsóhajt: "És még csempézni is tud....." :-)

És ő szánta rá magát a hajópadló lerakásának ezúton is köszönjük Ákosnak a hathatós segítséget. A padló a majdnem végleges formáját (szegélyléc a mai napig nem került hozzá) egy gyönyörű nyári napon nyerte el, amit azzal is ünnepeltem hogy végre mezítláb rohangásztam meg ugráltam a hálószoba padlóján. (Itt jegyzem meg hogy akinek nincs lehetősége a tanyáján porszívót használni, kérem kerülje azt típusú hajópadlót amit mi alkalmazunk mert itt a két hajópadló nem egy szintben találkozik, hanem közöttük van egy kis rés mint a régi fali lambériákon. Nagyon nagyon látványos, de a takarítása is külön élvezet).

A Kőműves

Ahogy ígértem, itt a kőműves história. A már említett döntést követően hamar jött a megoldás, dunaújvárosi barátaink ajánlottak egy jó szakembert. És ez teljesen igaz is volt. Ottó. Szereti  a kőműves mesterséget, nekem legalábbis így jött le, és nagyon tud dolgozni. Ráadásul  amit csinált (a részletek tisztázása után) azt aztán megcsinálta. A személyiségének leírására akkoriban nem tudtam volna hasonlatot találni, de mostanában a tanya és a munkahely között gyakran hallgatunk hangoskönyvet, és Rejtő Jenő az egyik kedvencünk. Ottó olyan volt mint az egyik mellékszereplő egy Rejtő  regényben. Meghökkentő. Hihetetlen. Vicces. Idegesítő. Hosszú távon hajtépésre kényszerítette a jámbor megfigyelőt. Kedvenc mondása az "Én ilyen vagyok." szállóigévé vált az őt ismerők között. Mert Ő ilyen. "Bodizik" a diszkóban. (ezt a tevékenységet azóta sem tudom elképzelni). A forró fatüzelésű kályhán necc-jellegűre szárítja  a zokniját. Mi pedig bevállaltuk. Pestről  idefelé felvettük és aztán vasárnap visszavittük magunkkal. És lassan elkezdtük (a királyi többes nem engem takar, hanem Ottót és a páromat) a vakolást  a nyílászárók rögzítése után.
Mire a belső falak javítása befejeződött, én már kikészültem.:-)
Mindenesetre elkészültünk.Kívülről csirkeháló segítette a vakolat tapadását a vályogfalon. Belülről a falak nagy része jó állapotban volt, vagyis csak javítgatni kellett. Az istállót fürdőszobára és wc-re kettészelő fal és a teljes konyharész volt nagyobb munka, de végül hazavittük Ottót. Hívhattuk a festőt. Amikor idáig eljutottunk és kívülről megláttuk, aztán bejöttünk a házba a festés után az valami felemelő volt. Fehér falak. Búbos kemence. Új nyílászárók A fürdőszoba ablak mellett egy kertre nyíló pajtaajtó-spalettával takart ajtó. Majdnem kész. Akkor még úgy gondoltam. Mára persze ilyesmi még véletlenül sem jut eszembe :-D. Mondjuk akkor is elég merész volt ilyet kijelenteni a burkolatok teljes hiányában. :-) A lényeg hogy jöhet  a burkoló.

Az előző bejegyzéshez

 

 Van még mit hozzáfűzni a kezdetekhez- többek között adós vagyok néhány kezdeteket hűen ábrázoló képpel-, tehát  folytatom. Említettem hogy mostanság ritkábban írok, szóval csigázom az érdeklődést egyik bejegyzéstől a másikig :-D Az első ténykedésünk a sátras utánfutó felállítása után az áram és a kút rendbetétele volt. Az áram az még hagyján, szerencsére azért egy villanyszerelő a segítségünkre volt, na de a kút... Az volt valami. A telken volt már egy kút ami elsőre ásottnak tűnt, de teljesen el volt iszaposodva, és az volt a tervünk hogy kiszivattyúzzuk az eliszaposodott részt és aztán hiphop lesz tiszta vizünk Ehhez képest a szivattyúzásnak az lett az eredménye hogy majdhogynem bedőlt a  kút oldala, vagyis felhagytunk a tervünkkel :-) Következő lépés a kút betemetése, és egy új kút ásatása, rendes beton kútgyűrűk letételével, és megfelelő alap (kavics, háló letétel a víz szűréshez) megépíttetése. A munka végeztével kevesebbek lettünk egy kiwis tesco-s folyékony szappannal és sajnos a kút kerekét sem találtuk soha többé. A hétvégi felújítók tapasztalatai rohamosan szaporodtak :-)

A nappalikezdemény

Ez lesz a konyha

Ezután jöhetnek a belső munkák, hátha mielőbb beköltözhetünk. A belső munkák ebben az esetben a bontást jelentették, a feleslegesnek ítélt falakat lebontottuk,hordtuk a sittet ki a házból kölcsönkért talicskával. Sok kölcsönkért dolog volt ebben a bizniszben az biztos :-) A bontás végén kerestünk egy kivitelezőt hogy ha már nem vagyunk itt, legalább valami szakember felügyeljen :-) Gondolom nem meglepő hogy rosszul választottunk. Mindenesetre a víz és szennyvíz kiépítés végül meglett (majdnem két gyönyörű almafa bánta a munkások vonalvezetését). Azért emellett elkezdtük a kisebb nagyobb beszerzéseket is. A bontás előtt megvettük a kádat. Teljesen logikus döntés. Mindenki így csinálja. Nem? A kád vásárlás nálam elég fura dolog mert teljesen odavoltam amint megláttam. Az csak mellékes hogy nem szeretek kádban fürdeni, én a tusolásért veszek meg.Ez természetes nem tartott vissza attól hogy egy szabadon álló kádra rábeszéljem a férjem és ezt hazafuvarozva hetekig letakarva tartsuk a sittes fürdőszoba közepén.Szóval megvan a víz, megvan az áram, nagyjából megvan a ház belső formája, mehet egy szivacs a hálószerű helyiség padlójára. Mindenki aki nagyon várt már olyasmit hogy egy lakásban, házban, kempingben, ágyban végre aludhat és elju ideáig, az el tudja képzelni milyen volt. Ilyen. Aztán döntünk. Nem kell kivitelező, viszont kell egy kőműves. Na de ez már egy következő történet.

Az alapok :-)

 És tényleg :-) A céges munka után levezetésképpen csináltam egy kis házimunkát, de most már mindenhol szépen fűt a kályha/kemence, és  a főzés előtt kicsit szusszanok egy pohár bor mellett ahogy ezt a mellékelt ábra is mutatja. Legyünk őszinték, azért ez nincs egy fél pohár sem :-) Férjuram épp Pestről tart hazafelé, szóval még van egy kis időm. Említettem már hogy a székesfővárosból költöztünk ide? Csak egy aprócska váltás, szinte észre sem venni az életstílusunkban :-D Főleg hogy ott sem a csendesebb környékeken éltünk (Kodály körönd, Vígszínház u. csak hogy néhányat említsek). Viszont most ígértemhez híven kezdjük az elején, vagyis onnan hogy amikor elköltöztünk Budapestre egy kisebb városból akkor történt meg. Tisztára mint valami romantikus találkozás, és tényleg:-) Valahogy a szemünk elé került egy hirdetés. Nézzük meg. Hajrá. Nem találtuk meg a térképen. Aztán élőben sem. Mégis hogy jutott eszünkbe megint megpróbálni? Kemények vagyunk, minket nem tántorít el egy olyan hely amiről eddig még senki sem hallott az ismeretségi körben. Tulajdonképpen tényleg olyan mint egy szerelmi história (ezúton üzenem minden barátomnak, hogy lám, igen, nekem is van romantikus vénám, csak kicsit perverz módon nyilvánul meg:-D), az ifjú herceg (vagyis mi, kis képzavarral) minden akadályt legyőz hogy meglelje  hőn áhított kedvesét.
Azért nem volt olyan bonyolult, egyszerűen elsőre is fel kellett volna hívni a tulajt és akkor  egyből  eljutottunk volna idáig. A település egy utca, kb. 6 ép házzal, a többi épp az összedőlés és növényburjánzás kedvező- vagy épp kedvezőtlen hatásait élvezi. A HÁZ  közvetlen szomszédságában lakó idős házaspár (úgy 80 körül de inkább felett) beenged. Vagyis kinyit egy kék zacskóval bevont ajtószerű izét.A kert tele félig összedőlt fóliasátrakkal rozsdás kerítések amerre a szem ellát összevissza kuszaságban.Bemegyünk. Vizes vályogfal, félig leesett vakolattal. Aztán megint kijövünk. És megsimítom a falat. És egymásra nézünk. Tudjuk. Ez lesz. A kocsiban fejcsóválás, na de csak hétvégére, ez nagyon messze van, nincs víz, meg csatorna, meg meg meg... Imádjuk és kész.
Megvettük. És elkezdtünk járni hétvégente. Hoztuk minden alkalommal a macskát. Először a para: jaj lakásmacsak nagy területen mi lesz, pórázt neki. Miután mindenki hülyén érezte magát, póráz levéve. A gyakorlat a következő lett. Pesten becucc, macska be a kocsiba. Ideérünk. Macska ki a kocsiból. Kicuccolás. Őméltóságos Marcipán uraság csak kajára jelenik meg, köszöni jól van. Indulásnál összevadászni, az már más kérdés:-)

A házban természetesen badarság lenne lakni. Kölcsön kapunk egy sátras utánfutót. Ezúton is köszönjük, azóta már végleg a miénk. Ez is kalandos történet. Aki tudja milyen hangulata van  egy ilyen találmánynak azt kérem egyszerre mosolyogjon velem. Most. Vödörrel húzzuk a vizet a kútból és rendbe hozunk egy kültéri budit. Egy beltéri ajtót áldozunk fel, természetesen szívecskemotívummal díszítjük. Villany sincs még. És életemben nem bográcsoztam annyit mint akkoriban. És megismertem a természet egy kis részét.. Mindez a tavasz elején, azt hiszem lassan 6 éve. Elkezdtük.

Bejegyzések

Ma itthonról dolgozom, és csak gyors és rövid bejegyzést írok így reggel. A munkámban a február nagyon nagyon sok és határidős feladattal jár, szóval lehet hogy a bejegyzéseim kicsit megritkulnak ebben a hónapban. Azt gondoltam belekezdek a "történelmi" események lejegyzésébe, vagyis abba hogy amióta megvettük mit és hogyan csináltunk itt a tanyán.A következő bejegyzésem az első lépések lesznek:-) Addig is itt egy kép a mai napfelkeltéről amit a hálószoba ablakból fotóztam:

Fűtés

Az utóbbi napok nagy mínuszaiban, ha lehet ilyet mondani, központi kérdés lett nálunk a fűtés. Gondolom nem vagyunk egyedül ezzel :-) A nagy helyzet az, hogy amíg újítgattuk a házat és hétvégente jártunk tavasztól őszig, aztán télen két hetet, simán elvoltunk így. Az "így" azt jelenti hogy az úgynevezett nappali-konyha részben van egy jó nagy búbos kemence (ez szinte a ház közepe) a hálószobában (a ház egyik vége) egy vegyes tüzelésű kis kályha van, kiegészítő villanyradiátorral, és a fürdőben (a ház másik vége) egy villanyradiátor. Az tisztán látszik hogy a fürdőbe kell valamilyen olcsóbb fűtési alkalmatosság, főként úgy hogy minden nap itt vagyunk mert ha árammal fűtenénk a gatyánk is...Van egy pár ötlet de egyik sem rövidtáv. (A rövidtáv az ideiglenes szieszta kályha lenne, még mindig olcsóbb mint az áram). Egyenlőre még megy az agyalás keményen, de van még egy pár hónapunk a következő télig. Jó lenne ha  a fürdő mellé kerülne egy kis szoba és a közös falat valami frappáns megoldással fűtenénk:-) Lenne egy hangulat ha egy kemence "búbja" lógna be a két helyiségbe és a folyosóról lehetne fűteni.... Na de majd beszámolok  a fejleményekről. Egyenlőre kutatómunkát végzek.

Jó reggelt!

Valahogy azt vettem észre hogy ha nem kell mennem dolgozni hanem itthon maradhatok a tanyán akkor sokkal könnyebb korábban kelni.Gondolom ebben nincs semmi meglepő, itthon lenni sokkal élvezetesebb, sok új kihívás van és alig várom hogy valami újat csináljak :-)
Ritkán nézek tv műsort, mert nem igazán köt le (inkább filmfanatikus vagyok ...), de egy ktr ismeretterjesztő műsorban találok néha olyat ami miatt érdemes a tv előtt ülni. Ma reggel a kemence beizzítás közben felfigyeltem egy műsorra. Azt hiszem az a címe hogy csak 100 mérföldig ehetsz. Amerikai családok táplálkozását próbálják megreformálni azzal hogy 100 napig csak olyan ételeket ehetnek amelyek alapanyagai 100 mérföldön belülről származnak. (hopp most nézem megint szakad a hó :-)..lassan 60 centi lesz) vagyis le kellett mondniuk pl. a kv-ról, cukorról, kóláról, szezonális hely növényeket kell enniük. Vajon nálunk hogy menne egy ilyen kísérlet? Gondolom nálunk egyszerűbb lenne. A cukor pl helyi mézzel helyettesíthető, nálunk is sok a termelői piac a közelben. Mondjuk biztos furán néznének a pékségekben ha valaki azzal a kérdéssel menne oda hogy honnan is van az a gabona amiből ez vagy az a kenyér készül? :-)
Szerintetek mennyire lenne  nehéz? Miről a legnehezebb lemondani? És miről kellene biztos lemondani?
Mindenesetre az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy amikor belevetem magam a zöldségtermesztésbe - a tavalyi próbálkozás elég halovány volt, de erről majd később- és reményeim szerint állataink is lesznek (ezen a 3 macskán és egy kutyán kívül-őket azért ne enném meg :-)), szóval meg kellene próbálnom úgy összeállítani a "portfóliót" hogy  egy ilyen 100 mérföldes kihívás csak minimálisan rendítse meg a táplálkozási szokásainkat.

Valószínű hogy aki régóta gazdálkodik, kiskertje van, az természetszerűleg erre törekszik:-D
Szóval hip hip hurrá, ma reggel valami alapvető dologra jött rá egy városi csaj, amit sok ezer ember már réges- rég alkalmaz :-) Akkor a ma reggeli a szomszéd nénitől származó tojásból lesz. Jó étvágyat!

Azon agyalok,

hogy nem adok minden bejegyzésnek címet. Van amikor semmi frappáns nem jut eszembe :-)
Ma megint rádöbbentem hogy a búbos kemence nagyon szuper találmány. -18 fokban is tartja a  a meleget egy reggeli befűtéssel és még marad parázs is. Bár őszintén szólva lehet kicsit túlméretezettnek tűnik a házban, de ilyenkor nem ez az ami először eszembe jut :-) Szóval mindenképp javaslom ott ahol beleillik a ház stílusába és a lakók nem riadnak vissza attól hogy nem csak fűtésgomb tekergetéssel jussanak meleghez:-) Nem gondoltam, de elég hamar hozzá lehet szokni a befűtögetéshez. Tudom, azok most biztos kinevetnek akik egész életükben fával fűtöttek, de nekem ez elég új élmény volt egy gázkonvektoros lakás után...Az azért megérne egy misét amikor kis baltával próbálok gyújtóst hasogatni, na de nem adom fel, egyszer csak belejövök.Jó azoknak akik gyerekkoruk óta "rutint" szereznek bizonyos dolgokban, bár lehet hogy ezt ők nem éppen így látták. De itt most én jól felvilágosítottam őket. :-D

Jut eszembe...

...  a "miért írom a blogot" fejezet eddig kimaradt, szóval csak  a teljesség kedvéért íme:
Barátaik és kollégáik megrökönyödésével kísérve egy 30-as fiatal pár akik egész életükben tipikus városiak voltak,  eldöntötték hogy elköltöznek vidékre. Hogy pontosabb legyek, elköltöztünk egy tanyára, ami egy kis település egy utcájának az utolsó lakott háza. A települést 19-en lakják, az átlagéletkor 60 körüli. Szóval máris van egy pozitívum, csökkentjük az átlagéletkort, és 10 %-kal emeltük a lakosok számát :-D
Mindenesetre már amikor megvettük (kb 5 éve), eldöntöttem hogy dokumentálom a kalandjainkat, ballépéseinket, sikereinket, és mindazt amit érdemesnek tartok lejegyezni.
Azt mindenesetre leszögezem, hogy ezalatt az öt év alatt én fantasztikusan szórakoztam, és élek a gyanúperrel hogy mivel a neheze csak most jön (az elmúlt fél évig hétvégente újítottuk fel- ez megér  legalább 30 fejezetet :-) - aztán tavaly nyáron költöztünk ide), ezután még több kalandban lesz részem-részünk.
Mert eldöntöttük, belevágunk a gazdálkodásba. Gondolom nem mi vagyunk az elsők, és valószínű blogok is készültek már róla (bevallom nem végeztem kutatásokat, hogy megmaradjak abban a hitben hogy hihetetlenül különleges amit épp csinálok :-D), na de ez mégis csak a saját kihívásunk.
Szóval a következő bejegyzések tartalmazzák majd  a lépéseinket a dicső jövő felé, valamint az eddig megtett utat, megspékelve a gondolataimmal.
Hát így.

Havazás és felfedezések

Aszerint az általános nézet szerint, hogy semmi sem történik véletlenül, és mindennek oka van, hajlamos vagyok levonni a következtetést hogy az internet jókor jött. Ma reggelre ugyanis a majd' fél méteres hó otthonmaradásra késztetett minket, már csak azért is,  mert a tanyánk ahová fél éve költöztünk, 44 km-re van a mindennapi munkavégzésünk helyétől, amelyből minimum 15 km teljesen járhatatlanná vált. Hát hajrá itthoni munkavégzés. (milyen szerencse hogy mindkettőnk munkájában  heti egy két nap  így megoldható).
Felfedeztem, hogy a búbos kemence mellett exceltáblákkal matatni tiszta romantika. Aztán meg azt, hogy ha tele a bugyrom akkor kiváló megoldás egy jó kis hólapátolás az udvaron.És mindezek mellé még egy hihetetlen felfedezésben volt részem.
Magyarországon olyan szerencsésen költöztünk a semmi végére, (illetve szerintem inkább a világ közepére) hogy délután kétszer is, számomra teljesen hihetetlen és sajátságos módon takarítják ennek a zsáktelepülésnek ezt az egy darab utcáját.

Egész pontosan nem tudtam megfigyelni módszer részleteit mert túl későn rohantam ki a hálóablakhoz leselkedni.  Na de ezúton is köszönöm a traktorvezetőknek! :-D

K mint Kezdet

Az első. És nem jöhetett volna létre ha nincs a TÁNYÉR. De hihetetlen élelmes és kreatív emberek lehetővé tették számunkra azt hogy ide az isten háta mögé is elért az internet. Borzasztóan autentikus egy vályogtégla falu ház oldalán a műholdvevő antenna, szóval kell majd valami ötlet hogy kicsit láthatatlanná váljon, de jelenleg beérjük ezzel :-D.

Szóval kezdődhet. "Mucikám élete a tanyán". A Mucika jelen esetben engem takar, férjem (aki nem mellesleg cseppet sem komolyabb nálam) nevez így jó, vagy éppen rossz kedvében. Ugyan a tanyaélet már elkezdődött, de sosem késő rögzíteni mi vezet a múltból a jövőbe, és mi az ami épp folyik. :-D